Sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi tévők legyünk. A férjem, Jani testvére, és a párja kint él Bécsben, meghívták a lányunkat, nyárra magukhoz, egy hónapra. Lányunk, 15 éves, tehát már nem kislány, így én azon az állásponton vagyok, hogy engedjük el, hiszen, jó helyre megy, és nagy kaland lehetne az ő számára is. Te jártál már Bécsben?
A meglepetés
Miután megbeszéltük Janival, hogy elengedjük a 
lányunkat, hogy a nyár egy részt ott töltse Bécsben, már csak az volt hátra, hogy megmondjuk ezt neki is. Nagyon vártam, hogy vajon mit fog szólni hozzá? Reménykedve vártam, hogy majd tiltakozni fog, de majd kiugrott a bőréből, úgy örült neki.
Gondolhattuk volna, hogy ez mekkora kaland lesz az ő számára. Mindent megbeszéltünk Tündivel, már csak az volt a nagy kérdés, hogy hogyan fog odajutni. Azért akárhogyan is vesszük, kocsival messze van, és nem engedhetjük meg magunknak. De ez is megoldásra kerül, hiszen már nem olyan kicsi Gabi ahhoz, hogy ne utazna egyedül ki. Átszállnia nem kell, csak egy vonattal fog utazni. Elmagyaráztuk, hogy ne lepődjön meg a kalauzon, ha véletlen nem magyarul fog beszélni, vagy németül szólal meg.
Az indulás napjáig, minden nap megkérdezte, hogy még hány nap van vissza, hányat kell aludnia?
Az indulás napja
Kivittük Jucit az állomásra, feltettük a vonatra, nagyon izgatott volt. Pénzt adtunk neki, telefon nála volt, ha valami baj lenne, tud telefonálni. Persze ő nyugtatott minket, hogy semmi gond nem lesz, ne aggódjunk. Igaza volt, pár óra múlva, már a bécsi Westbanhofon volt, és küldte is az üzenetet, hogy szerencsésen megérkezett.
Rengeteg a program
Emlékszem, volt, hogy mi küldtünk neki üzenetet, hogy jól van-e, vagy mi újság, mert nem hallottunk róla már két napja. Ilyenkor jött a szokásos üzenet vissza, hogy minden rendben, és éppen itt, vagy ott vannak, és majd később jelentkezik. Persze soha nem így volt.
Rengeteg helyre elvitték, olyanokra is, amire én itthon biztosan nem tudtam volna rábeszélni, vagy csak pofavágás közepette. Jártak múzeumban, megnéztek valami szuper extrém kiállítást, még valami divatbemutatón is jártak, de még sorolhatnám, hogy hány felé, merre jártak.
Az idő gyorsan szaladt, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar el fog repülni az egy hónap. Rengeteg élménnyel teli tért haza Bécsből Juci.
Aranyos volt, mert hozott ajándékba nekünk, egy hűtő mágnest, hogy mégse üres kézzel jöjjön haza.
Időközben, kiderült, hogy megismerkedett, egy fiúval is, aki a kinti szomszéd volt. Elmehettek biliárdozni, ide, oda kicsit csavarogni. A nyelvtudása persze azért kevés volt ahhoz, hogy mindent megértsen, de kézzel, lábbal azért, csak elmagyaráztak mindent egymásnak.
Legalább, most már tudom, hogy miért maradtak el, a mindennapi beszámolók, az élményekről. Lehet, hogy élete első szereli kalandját élte meg kint, az én kislányom. Persze, egyre jobban rá kell, hogy jöjjek, hogy ő már nem az én pici lányom, hanem lassan felnő, és ezt el kell fogadni nekünk is.
Hazajőve Juci eldöntötte, hogy ha teheti, beiratkozik, egy német nyelvtanfolyamra, hogy jövőre jobban menjen a nyelv, és jobban tudjon beszélni. Azért ez is biztosan sokat elárul, ha ő képes már tenni valamit ez érdekében. Ez előtt ki se lehetett robbantani otthonról, nemhogy egy plusz dolgot bevállaljon.