A városban találni egy olyan lakást, ami teljesen megfelel az igényeidnek? Felejtsd el! Valamit mindig változtatni kell rajta. Hiába találsz egy olyan lakást például, aminek a mérete megfelel neked, lehet, hogy éppen a falaknak van olyan ocsmány színe, hogy azonnal rohansz az üzletbe, falfestéket venni, hogy lefesd őket. Vagy éppen a padlót kell mindenképp felcsiszolni, mert annyira csúnya már. És végül is nem tehetsz minden négyzetmilliméterére szőnyeget, hogy eltakard, mert az hogy néz már ki.
A másik dolog, ami hatalmas problémát szokott okozni, az a fürdőszoba. Vagy a falak nem tetszenek, vagy kád helyett inkább zuhanyzót szeretnél. De lehet, hogy éppen a mosdókagyló szorul cserére, mert már olyan csúnya, vagy neked éppen nem tetszik. Ez volt nálunk is a probléma, amikor a párommal úgy határoztunk, hogy saját lakást szeretnénk.
Az egy dolog, hogy fél éven át kerestünk, és már minden egyes környéket megnéztük, és úgy éreztük, hogy inkább a Marsra kellene költöznünk, amikor végre találtunk egy lakást. A mérete teljes mértékben megfelelt nekünk, azonban hosszas beszélgetéseket kellett lefolytatnunk a tulajjal, hogy a bútorokat vigye el, mert nekünk nem kell. Borzalmasan néztek ki, néhány pedig olyan állapotban volt, hogy már elképzeltem, hogy inkább megtartjuk őket, és majd amikor a felesleges stresszt kell kiadnom magamból, akkor majd fejszével nekik esek. De rájöttem, hogy nem tudnánk akkor sem addig hol tárolni.
Mindenesetre a lényege a dolognak, hogy a fürdőszoba ebben a lakásban is katasztrofálisan nézett ki. Nem úgy értem, hogy omladoztak a falak és szét volt törve a kád. A tulajnak szerintem semmi ízlése nem volt. De semmi. Nem is értem, hogyan tudott egy ilyen fürdőszobában kényelmesen lefürdeni. Vagy bármit is csinálni. Persze nem mondtam neki egy rossz szót sem a lakásról, már magamnak morogtam, mikor adja oda végre a kulcsot, hogy neki állhassunk a felújításnak és végre megvehessük az új bútorokat.
Nehéz küldetés volt, de végül mindent sikerült úgy rendbe hozni és kialakítani abban a lakásban, ahogy nekünk a lelki szemeink előtt lebegett. Csodásan nézett ki, a barátaink szó szerint irigykedtek, hogy milyen szép lakásunk van. A fürdőszobát türkiz színűre kifestettük, vettünk új szekrényt is, ami szintén türkiz színű lett. Nagyon szép lett, itt aztán képes lennék napokat eltölteni. Egy nehéz nap után csak beülök a fürdőkádba, a fürdősót beleszórom a vízbe, gyertyákat gyújtok és pihenek.
A városnak pont azon a részén lakunk most már szerencsére, ahol se nappal, sem éjjel nincsen zajongás, és mivel az ablakokat is hangszigeteltre csináltattuk, azt sem halljuk, ha a szomszédok éppen veszekszenek, vagy ha összekoccant egy autó. Mintha teljesen el lennénk zárva a világtól, amikor csukva van minden ablak. Imádom!
Nem szabad feladni az álmainkat, a mi is azt tettük volna, akkor máig nem lenne saját lakásunk. Vagy beköltöztünk volna egy olyanba, ahol semmi nem felelt volna meg nekünk. Egy ilyen lakásért ennyi pénzt kifizetni pedig mindenkinek vétek lenne. Úgyhogy nem adtuk fel, és addig kerestünk, míg meg nem találtuk azt, amit kerestünk. Sok időbe telt, de képesek voltunk rá. Hiszen az ember akár élete végéig abban a lakásban él, éppen ezért olyan fontos, hogy az ember olyan lakásba fektesse be a pénzét, amit szeret és, ami tetszik neki és el tudja benne magát képzelni akár még húsz év múlva is.
A szüleimnek is nagyon tetszik a lakás, a berendezése is, volt olyan tárgy és bútor is, ami anyukámnak annyira megtetszett, hogy elhatározta, hogy neki is kell egy olyan. Apát addig győzködte, míg el nem mentek az üzletbe bevásárolni. Ahol aztán apa is annyi mindent talált, hogy végül az lett a vége, hogy ők is felújítottak. Micsoda meglepetés! Ez így szokott lenni. Szinte mindig. Vegyünk egy példát! Elmentek egyszer bevásárolni, találtak egy jó kis hűtőtáskát. Mi lett a vége? Elmentek nyaralni egy hétre valahova a tengerpart közelébe. így kell ezt csinálni!